Mex Rádió

Mex Rádió

 

Hírek

2021.02.01

Klagenfurtban kórházában kutatók azt vették észre, hogy a covid-19 vírus miatt intenzív osztályra került betegeknél, a CBD kísérleti beadását követően a gyulladás enyhülése, és a gyorsabb gyógyulás vehető észre.

3 hétig kapták a betegek az intenzív osztályon kannabidiolt is, kiegészítőként. Rudolf Likar, az osztály vezetője először naponta 200 milligramm CBD-t adott be a betegekbnek, majd az adagot fokozatosan 300 milligrammra emelte.

Rudolf Likar így nyilatkozott:

A CBD beadását követő vérvizsgálatok kimutatták, hogy a betegek gyulladásának mértéke csökken. Akik CBD-t kaptak, azokat korábban is engedték ki a kórházból, azokhoz képest, akik nem kaptak kannabidiolt. Ebből az következik, hogy a CBD támogatja az immunitást.

Az osztrák média szerint Likar úgy véli, hogy a CBD kivonat felfüggeszti az ACE2 receptor működését. Ennek segítségével hatol a vírus a sejtbe, ahol a gazdatest rovására szaporodásnak indul.

A CBD termékek gyulladáscsökkentő hatása sokak szerint felülmúlja más, egyszerűen megvásárolható gyógyszerek hatását, mert a kannabidiol átjuthat a vér-agy gáton, megelőzve a hosszú távú koronavírus-fertőzéssel járó súlyos neurológiai következményeket.

A CBD gyulladásra gyakorolt ​​hatásának kutatása a klagenfurti klinikán még nem ért véget, de az eddigi eredmények nagyon ígéretesnek tűnnek.

“Jelenleg az eddigi információkat értékeljük, amelyek elég jól mutatnak. Valószínűleg elkezdjük minden betegnek beadni a kannabidiolt pusztán azért, mert nincs mellékhatása “- tette hozzá Likar azzal, hogy Izraelben is folyamatban van egy hasonló tanulmány a CBD-ben gazdag kannabisz-kivonatok hatékonyságáról a covid-19 ellen.

Forrás: https://kaernten.orf.at/radio/stories/3087614/ 

CBD TERMÉKEK


TOP termékek

Naptár

2021. November
H
K
Sze
Cs
P
Szo
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 
 
 

Házhozszállítás

Házhozszállítás

Megújultunk, nézz körül!

Indítsd el a Mex Rádiót >>>Mex rádió indítása!Kérdésed van? Hívj minket! +36-20/258-5577

Archívum

Interjú Bódi Csabival

2021.10.18 20:38
Interjú Bódi Csabival

Interjú Bódi Csabival

 

 

 

 

 

 

Rádiónk alapítója, Lantai Tamás készített interjút

 

MEX: Kedves hallghatók!’ Egy nagyon nagy kedvenc van a vonalban, akivel én még soha nem készítettem interjút, dehát itt az ideje, hát nem lehet olyan, hogy Bódi Csabival ne készítsek interjút, szia Csabi!

B. Cs.: Üdvözöllek drága barátom, és köszöntöm a kedves hallgatókat is!

MEX: No, először is mi újság, hogy vagy?

B. Cs.: Hála Istennek minden szuper, nagyon jó minden, kicsattanunk az egészségtől, kicsattanunk a sok munkától, úgyhogy nincs megállás tényleg, ha egy nap 48 óra lenne, lehet, hogy még az is kevés lenne hála Istennek, de hajtjuk, ahogy szokták mondani, a tatárt, sose lehet tudni, hogy mi lesz 1-2 hónap múlva, és inkább mindig elvállalok minden munkát csak azért, hogy tényleg ne legyen a későbbiekben probléma, egyrészt mi ebből élünk, tehát hogy ha nem megyünk fellépni, és nem hívnak minket fellépni, akkor nekünk nincs bevételünk, azaz nem tudjuk eltartani a családot, másrészt, ha nem lesz munkánk a korlátozások miatt, akkor nekünk be kell tartalékolni, és kell gondoljunk a későbbi életünkre is, később hogy hogy tudom eltartani a családot, hogyha nincsen munka, ezért, visszatérve a mondat legelejére, hogy ezért mindent elvállalunk, és sokat járunk fellépni.

MEX: Hát igen, azt tapasztaljuk mi is, ámde egy nagyon érdekes dologra lettem figyelmes: ahogy veled is, nagyon sok más – nagyon idézőjelbe teszem – mulatós sztárral amikor nekiállok beszélgetni, elsők között említi a családot. Azért ez nem lehet véletlen, hogy ti ilyen szionten tisztelitek a családot, szóval ez így nagyon-nagyon átjön ám. Érted?

B. Cs. : Igen. A Bódi család, hogy is mondjam, tehát ha mirólunk beüti a hallgatóság az interneten, hogy Bódi Guszti, vagy Bódi Csabi, vagy Bódi család, akkor rólunk csak a szeretet, csak a tisztesség, csak a becsület, a hagyomány, ezeket lehet olvasni, és ezeket ötvözzük bele bárminemű programba, vagy bármi ügy kapcsán, amivel mi9nket megkeresnek a kedves újságírók, mirólunk nem lehet oilyat hallani, hogy lopunk, csalunk, megcsaljuk a feleségünket, drogozva karambolozunk, mert mi példát akarunk mutatni a nem romáknak és a romáknak is, hogy tisztességgel, becsülettel is el lehet érni sikereket, és kőkemény munkával, kitartással meglesz a gyümölcse a munkának. Sokan sajnos – eltérek egy kicsit a tárgytól – sokan sajnos a könnyű meggazdagodás és a pénzkeresés útját választják, de az mindig a börtönbe jut, mindig a börtönig fog vezetni az az út. Mi kőkemény munkával, hosszú távon gondolkodunk, és tanítjuk ezt az embereknek, meg a szeretetet. Azt, hogy én rád mosolygok, vagy rá mosolyogjak valakire, az nem kerül semmibe. Az ingyen van, viszont amit okozunk általa örömöt, az pedig megfizethetetlen.

MEX: Igen. Erről meg az jutott eszembe, hogy nekem amikor írnak a Mex Rádió hallgatók meg a Mulatós Rádió hallgatók, akkor mindig azt mondják vagy azt írják nekem, hogy Mex, mosolyog a hangod, lehet hallani. Azért ez nálad is átjön, Csabi, de tényleg.

B. Cs.: Hát igen, abszolút. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és tényleg boldog vagyok, mondhatom azt, egyrészt azért, mert túléltem a koronavírust, nem sok hiányzott, 10 napot voltam a kórházban, abból 3 napig oxigénmaszkon keresztül tudtam csak levegőt venni, és tényleg nagyon boldog vagyok, hogy én lehetek azon szerencsések egyike, akik ezt túlélték, és itt lehetek, dolgozhatok, találkozhatok a rajongókkal, ölelhetem a gyerekemet, kereshetek pénzt, örömet okozhatok az embereknek, ez tényleg nagyon jó érzés. Tényleg le a kalappal.

MEX: Pár nappal ezelőtt beszélgettem egy úriemberrel, aki egyébként egy rendezvényszervező, és azt mondta, hogy a Bódi Csabi egyike azoknak, akikre biztosan lehet számítani. Ha elvállal egy fellépést, akkor ő ott lesz, tényleg ott lesz, ha felhívod telefonon, ott lesz, visszahív, megbeszélitek, maximálisan tartja magát a dolgokhoz, szóval hogy téged tart a rengeteg hazai előadó közül az egyik legtisztességesebb és legszavahihetőbb embernek. Azért ezt valahogy el is kellett ám érni, Csabi!

B. Cs.: Nagyon szépen köszönöm ezt a visszajelzést, nagyon-nagyon jól esik, valóban, büszkén állíthatom, és ezúton is, ha valakinek bármilyen ellenbizonyítéka van, tegye közkívánatra. A Bódi család az egyetlen, és ezt ki merem mondani bátran, hogy az egyetlen olyan együttes vagy zenekar, akik a pályafutásuk alatt soha nem mondtak vissza bulit önhibájukból kifolyólag, volt már persze olyan, hogy egyéb okokból nem tudtunk eljutni rendezvényekre, de az nem a mi hibánkból kifolyólag történt. Mi soha nem késtünk, tehát hogy ha erre tud valaki ellenbizonyítékot, akkor várom. Azért vagyok ilyen bátor, mert nincs. Tehát az nem történt meg, hogy mi késtünk volna, mindig fél órával, háromnegyed órával hamarabb indulunk el a rendezvényekre, sőt, van úgy, hogy van egy nap 4-5 rendezvény, és mondjuk, bejön egy hatodik, és azt mondjuk, hogy nem. Mert csúsznunk kéne egy fél órát az egyik rendezvényről. És nem vállalunk ilyet, egyrészt nem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni a megrendelőket, hogy tudjuk azt előre, hogy fogunk késni fél órát, egy órát, viszont a mai fiatalok, és nyugodtan név nélkül van egy nagyon fiatal tehetséges roma előadó, aki nagyon dübörög most, hát eléggé jellemző rá, hogy sajnos csúszik, késik, megbízhatatlan, de egyéb okos előadókra is tudnék mondani olyat, hogy felhívnak engem, hogy figyelj, Csabi, ez és ez lemondta a rendezvényt, nem tudnál beugorni helyette? És hiába 250 km-t kell ugornom, de megteszem, és nem csak a pénz miatt, mert hazudnék, hogy nem számít a pénz, hanem a tisztesség és a becsület miatt, hogy az az ember, aki több hónapot beszervezett, és több hónapja szervez egy nagyszabású rendezvényt, ne maradjon úgy. És kiderült, hogy mi történt igazából: az történt, hogy az az előadó az ország másik végén bevállalt 3 rendezvényt, és neki nem érte meg – most mondok egy buta példát –, nem ezek a fontos adatok, csak hogy értsék a kedves hallgatók, Debrecenben lett volna egy rendezvény, és mondjuk Zalaegerszegen bevállalt 3 rendezvényt, és a debrecenit meg lemondta aznap. Szokott ilyen előfordulni, de mi ilyet soha nem csináltunk, sőt, van egy legenda, ami nem is legenda: egyszer 5 millió forintot kínált egy gazdag vállalkozó a fateromnak, hogy menjen el Szilveszterkor hozzá fellépni,és a faterom visszautasította, és azt omndta neki, hogy hogy gondolod ezt, hogy képzeled ezt, hogy én a pénzért a becsületemet eladom, és képzeld el azt a családot, akik várnakl minket Szilveszterkor, hogy nem jelennénk meg. Nekik milyen fájdalmat okoznánk, az nem ér 5 millió forintot meg. És ez tényleg megtörtént. Több helyről hallottam már vissza, hogy „ez tényleg így történt?”, és tényleg így történt. Fültanúja és szemtanúja voltam ennek a beszélgetésnek. Tehát visszatérve a te gondolatmenetedre, vagy a kérdésedre: igen, a Bódi család mindig is hangsúlyt fektetett a precizitásra, a pontosságra, a megbízhatóságra, és visszavezetném a riport legelejére, amit mondtam, tehát mi ezzel példát akarunk mutatni a nem romáknak és a romáknak is, hogy lehet tisztességgel és becsülettel is dolgozni, mert hát mi ezt képviseljük a Bódi családtól, de azt hozzáteszem, hogy nekünk könnyű volt, vagy könnyebb, mint a mostani Megasztárosoknak, vagy X-faktorosoknak – tisztelet a kivételnek –, vagy a mostani felkapott énekeseknek, mert minket tudod, kik tanítottak? Mondom: a Korda György, Kulka János, Gálvölgyi János, Aradszky művészúr, Payer Öcsi, Komár László, tehát minket ezek tanítottak a becsületre és a tisztességre. Akkor a Galambos Lajcsi, Fásy Ádám is, őket is kiemelhetném, tehát a közönség szeretete és tisztelete, azt, hogy egy rövidnadrágban nem fogunk kiállni a színpadra. Tiszteljük meg a közönséget. Tiszteljük meg azzal, hogy nem részegen, illuminált állapotban megyünk a színpadra, tiszteljük meg, hogy ne késsünk, mármint a közönséget tiszteljük meg vele, és tényleg, a becsületre, az alázatra ők tanítottak minket, mert ugye mi autentikus roma folklór zenét indították el édesapukámék ’75-ben, 12 lemezük jelent meg autentikus folklór zenében, azóta még megjelent huszonegynéhány albumunk, tehát összesen több, mint 30 lemezünk van, mind a 30 aranylemez, van 13 platinalemezünk és 2 dupla platina és 1 tripla platinalemezünk, amire nagyon büszkék vagyunk, hogy több mint 2 millió eladott példányszámmal rendelkezik a Bódi család, tehát mi abból a korból származunk, amikor még volt lemezeladás, és tényleg ezekre mind büszkék vagyunk, hogy háromszoros Nívódíjat zsebelhettünk be, Magyarországon egyedülálló módon. Senkinek ezt még nem sikerült elérni, és még tudnám sorolni az érdemeket. Ezért mi kőkeményen megharcoltunk, mert mimögöttünk nincsen egy nagy lemezkiadó cég, vagy nem is volt egy nagy lemezkiadó cég, hanem tényleg a közönség szeretete éltet minket, és a közönség szeretete a szájhagyomány útján szereztünk hírnévre, és nagyon kevés ilyen előadó van: Bangó Margit, Horváth Pista, Zámbó Jimmy, mi, és még pár ilyen előadó van, akik semmilyen támogatás és semmilyen segítség nélkül, önerőből érték azt el, amit elértek, pl. most az új generációban pl. a Horváth Tomi. Tehát ő is, meg a G.w.M pl. ő is teljesen önálló erőből, semmilyen nagy cég, semmilyen nagy vállalat nincs mögöttük, hanem csupán csak ők kőkemény munkával túrták a földet úgy mond, és elérték a sikereket, és a csúcsok csúcsát járják. Nekem könnyű volt, drága barátom, mert ugye a szüleim kiépítették azt a hosszú rögös utat, amiről szól is egy daluk, és nekem annyi volt a dolgom, hogy végig kell ezen az úton járnom, bár ez egy kicsit túl szerény a részemről, hiszen nekem vannak saját önálló slágereim is, amiket én írtam, és úgymond nekem is már van egy saját, kisebb rögös utam, nem olyan nagy, mint a szüleimé, nem is fogok tudni olyan nagy utat bejárni, meg csinálni, mert nincs meg bennem az a tehetség, viszont a munkamorálom, az alázatosságom és a munkatempómmal fel tudom venni a tehetségesebb előadókkal a versenyt.

MEX: Tudod, mi van bennetek, Csabi, ami nagyon-nagyon fontos, és aminek nagyon sokat köszönhettek? Elárulom: a tisztelet. Tisztelet a kollégák iránt, a hallgatók ill. a rajongók iránt, azok iránt, akiknek még számít valamit e a szó, hogy tisztelet. És bennetek ez tényleg megvan. Nagyon keveset hangoztatjátok, érdekes módon az előző monológodban nem sokat hallottam erről. Ez valahogy belőletek jön, belőletek árad. Ezt nem lehet tanulni, ez bennetek van, és én ezt nagyon nagyra becsülöm, és többek között ezért akartam ezt a mai beszélgetést megcsinálni, értesz engem?

B. Cs.: Persze, köszönöm szépen, de hát tényleg szerencséseknek érezzük magunkat, mert amikor elmentünk egy tévéfelvételre, és akkor ott ült élő legendák a mai napig, pl. Korda Gyuri bácsi is, és elkezdett sztorizgatni, hogy mi volt, Máté Péterről, Szécsi Pálról, olyan sztorikat tudunk meg, olyan vicceket, poénokat, hogy tényleg erről érdemes lenne egy könyvet is írni. Egyébként Bangó Margit művésznőről is beszélhetnék, hogy elmeséle ő is, hogy honnan indult, kiktől tanult ő is, min ment keresztül, és mi ezekből táplálkozunk, és mi ezekből, tehát van az a mondás, nem is tudom szó szerint idézni, hogy az okos ember mások hibájából tanul, minket tényleg igazából nem tanítottak, hanem elmondták az ő élettörténetüket, mindig kérdezgettünk, hogy na hogy ez hogy volt, mint volt, és mindenki elmondta a saját maga sztoriját, és nagyon sokat tanultunk ezekből, és tudjuk azt, hogy örüljünk a pillanatnak, örüljünk a mának és becsüljünk meg minden egyes műsort, becsüljünk meg minden egyes embert, aki a szeretetével eláraszt minket, mert mindenünk, amink van, azt a jó Istennek és a kedves közönségnek köszönhetjük, és mi tényleg így gondoljuk. Ez nem álszerénység, tényleg így gondoljuk. Képzeld el, hogy van egy nagy sztár, kiáll a színpadra, és üres a közönség. Mit ér vele, hogy ő a legnagyobb énekes, meg ő a legnagyobb sztár? Tehát ha nincsen közönség, tehát a mi munkánk gyümölcsét csak úgy tudjuk learatni, ha azt a kedves közönség megengedi. Hiába írok dalt, hiába írja meg a faterom az Aranyesőt, ha a kedves közönség nem teszi slágerré. Azt nem mi tesszük slágerré, azt a kedves közönség, és mindenünk, amink van, étel, ruha, telefonszámla, iskoláztatás, minden, ha így visszavezetjük, akkor minden a kedves közönségnek köszönhető. Akkor hogy jövünk mi ahhoz, hogy akik minket ellátnak kenyérrel, hogy mi ne álljunk oda egy fotóra műsor után? És sajnos ezek a fent meg nem nevezett sztárok még egy fotózásra, fotózkodásra sem hajlandóak, mert olyan nagy sztárság van ma Magyarországon, olyn nagy sztárnak érzik magukat. De egyébként erről nem csak ők tehetnek, hanem a kedves közönség is, de hát ugye ők félre vannak vezetve. Most egy kicsit negatív irányba tereltem a szót, szíves elnézésed kérem, de ugye sajnos vannak olyan rajongók, akik nem tudják, hogy az ő halálig imádott sztárjuk a való életben milyen negatív karakter. Sajnos.

MEX: Ha már itt tarunk, akkor én is egyetlenegy dolgot – én is név nélkül mondom –, említetted a Megasztárt. Volt sok évvel ezelőtt egy Megasztár, ahol volt egy énekes. Nevezzük így, jó? Tehát egy előadó, aki azóta nagyon nagy karriert futott be – egy hölgyről beszélek, de tényleg név nélkül szeretném ezt elmesélni neked és a kedves hallgatóknak is –, az történt, hogy elment egy koncertre, és ugyanerre a koncertre, a fellépése elment egy kislány tolókocsival. A tolókocsis kislánynak a legnagyobb álma az volt, hogy ezzel az énekesnővel találkozzon, és amikor véget ért a koncert, akkor ott álltak, és mondták, hogy mindenképpen szeretnének egy autogramot kérni. Semmi mást nem kértek volna, csak egy autogramot. A kislánynak ez volt az élete álma, hogy halálos beteg, és találkozzon az énekesnővel, az illető énekesnő pedig azt mondta a szervezőknek, hogy vigyetek oda egy dedikált CD-t, és rázzátok le. A legcsúnyább dolog életemben, amit hallottam.

B. Cs.: Hát ez szörnyű.

MEX: El tudod képzelni azt a szerencsétlen kislányt?

B. Cs.: Igen. És mi átérezzük ezt, a kislányt, átérezzük, mert mi mindig is hátrányban voltunk, nekünk mindig meg kellett küzdenünk a sikerért, minden egyes lépcsőfokért duplán, triplán meg kellett küzdenünk a romaságunkért, tehát nekünk a roma kultúra, és amiből mi most táplálkozunk, az nekünk egy bizonyos pontig nagyon nagy hátrányt okozott, és még a mai napig is egyébként találkozunk ezzel a hátránnyal, ezzel a megkülönböztetéssel, sajnos, és is megértem a kislányt, tudnék én is ellenpéldát mondani, ill. bocsánat, tudnék erre még én is példákat mondani nagyon-nagyon sokat, amikor így fellépések kapcsán így találkozunk bizonyos előadókkal. Legutóbb a múlt héten voltam Diósjenőn fellépni, és hál’Istennek több százan eljöttek a rendezvényre, és őrültek háza volt, mint a Beatles régen, úgy képzeld el, szerénytelenség nélkül mondhatom ezt, s úgy kellett kimenekülnünk, vagy úgy kellett a polgárőröknek kimenekíteni engem a tömegből, és volt egy nagy darab túlsúlyos apuka, és elkezdett kiabálni. Azt hittem, hogy valami nagy baj van, és akkor mondja, hogy ne szaladjak még. Már be is ültem a kocsiba, és még olyan hangosan kiabált, hogy a kocsin belül is hallottam, és mondja, hogy van egy beteg kislánya, szívműtétje lesz, lyukas szívvel született. Fogtam magam, kiszálltam, átmentem a tömegen – ez frankón megtörtént –, odahívtam magamhoz a kislányt és megöleltem – esküszöm, ez így történt, akik ott voltak, láthatták, hogy ez megtörtént –, odaadtam a szemüvegemet a kislánynak, hogy merítsen belőle erőt, és mondtam neki, hogy nagyon sok egészséget és kitartást kívánok neked, az édesapuka azóta már kétszer is telefonált, és egy olyan szép üzenetet írt nekem egy közösségi oldalamon, a Facebookon, szerintem kimondhatom nyugodtan itt a rádióban, olyan szép üzenetet küldött, hogy bekönnyeztem utána, hogy a kislányának ez mennyire jól esett. Tehát hogy vannak ezek is, tehát ne keseregj el, amikor ilyet látsz, drága barátom, mert hidd el, mer ennek az ellenpólusa is ugyanúgy megvan. Itt vagyunk mi, és mi a 45 éves pályafutásunk alatt – még meg sem születtem akkor, amikor az édesapukámék elkezdtek zenélni –, 517 darab jótékonysági rendezvényen vettünk részt. Nem dicsekvésből és önreklámozásként, hanem megerősítésként mondom neked, a te lelkednek, hogy vannak jó gondolkodású emberek is, és több millió forint készpénzadományt gyűjtöttünk, és több millió forint értékű adományt is adtunk át: tolókocsit, mikrohullámú sütőket, pelenkákat,hőmérőktől kezdve DVD-lejátszókon át tényleg sokmindent. Mikuláscsomago vittünk a gyerekeknek, tehát mi azt a szeretetet, meg azt a hálát, amit a jó Istentől kapunk, azt mi megháláljuk, és nem azért, mert kötelező, vagy önreklámozás, hanem mert nekünk ez jólesik. Jólesett megölelnem azt a vadidegen tinédzser kislányt. Most szegénynek, lyukas szívvel született, most milyen nagy dolog ez? Képzeld el, a tolószékes kislánynak milyen nagy öröm lett volna, hogyha odamegy hozzá az bizonyos énekesnő, és… nem kell, hogy hogy megölelje, vagy átölelje, megfogja a kezét, hanem csak odamenjen, és csak rámosolyogjon, hogy jaj, de jó, hogy itt vagy, sok egészséget, remélem, találkozunk egy másik buliban, tehát amit az előbb is mondtam, ez a bizonyos mosoly, hogy ez ingyen van, hogy ez nem kerül semmibe. Nem kerül semmibe, és sajnos ezek a… mert a Megasztárosok, az X-faktorosok, és nem degradálunk, és nem általánosítunk senkit, tehát akinek nem inge, ne vegye magára, meg nem minden Megasztáros, vagy X-faktoros ugyanilyen, de őket nem volt, ki tanítsa. Tehát ők hirtelen az egyik napról a másikra egy tökéletes színpadra, tökéletes hangzással, tökéletes táncosokkal egy megírt slágert előad, így könnyű nekik, megírt Balázs Fecó dalt mondjuk elénekelni, ami sláger, és elmennek a falunapokra, és – Isten nyugosztalja Balázs Fecót – eléneklik az ő dalát, és ő meg panaszkodott nekem, hogy egyébként olyan előadó volt a Balázs Fecó is, aki nem engedte, hogy magázzuk, csakis tegezni lehetett őt. Olyan alázat volt benne, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek soha, amikor találkoztam vele, és mondta, hogy vannak ezek a bizonyos előadók, és az ő dalaival hakniznak, és őneki meg mondjuk kevesebb a haknija. Meg az Eddának a dalait, meg az összes ilyen pop-rock dalokat eléneklik, meg az összes magyar slágereket eléneklik ezek az előadók, mert nincsen saját daluk. Na és nekik, visszatérve – bocsánat, eltértem a tárgytól –, őket nincs, ki tanítsa a tisztességre, a becsületre, az alázatra, mert egyik napról a másikra azt a bizonyos ranglétrát, amit mi kitapostunk, ők feljutnak, egy lift felviszi őket azonnal. És belecsöppennek egy tökéletes világba, és azt hiszik, hogy ők valami nagy földönkívüli lények, hogy valami különleges lények, és eljutnak egy ilyen rendezvényre, akkor ők nem tudják annak a súlyát felmérni, hogy milyen szerencséjük van. És ezért vannak úgy, hogy azt mondja, hogy itt van egy dedikált CD, rázd le. Tudnék mondani egy példát, szívem szerint a nevét is kimondanám, mert annyira megérdemelné ez az előadó, ő volt kint egyébként A Dalban is, egyszer, azt hiszem, igen, egyszer, de többször jelentkezett már, vagy többször indult a versenyre, és nem jutott be. Voltunk Balatonbogláron a Boglári Napokon, és mi a sátorba mindig megérkezünk fél órával a műsor előtt, és az a bizonyos úriember még fent volt a színpadon. Hát ugye, nyomta, hogy „Put your hands up in the air!” a magyaroknak, és akkor nem volt se visszataps, meg se semmi, és akkor bejön az öltözőbe, mi ott állunk bent, ránk néz, és nem is köszön. És akkor hátat fordít nekünk, és akkor ott a menedzserrel, vagy nem tudom, ott eldiskurált. És akkor édesanyám – nagyon nagy forma, nagyon imádom – odamegy hozzá, megveregeti a vállát, hogy szia, én Bódi Margó vagyok, bocsánatot kérek a zavarásért, de – és ez megtörtént, amit most mondok, frankóban –, de ha egy birka és egy kecske bejött volna azon az ajtón, még ő is tudott volna annyit csinálni, hogy beeee, de te annyira bunkó vagy, hogy még ennyit sem tudsz megtenni. Ha a zenénket nem is szereted, de a korunkat, meg azt, hogy hölgy vagyok, kéne tiszteljed! És ugyanezzel az előadóval találkoztam egy héttel később Cigándon – annira megmaradt bennem, hogy a településneveket is tudom –, tehát Cigándon találkoztam, és mondja, hogy… Kinézek a színpad mögül, és látom, hogy vidéken a parasztemberek sörrel a kezükben dülöngéltek a falunapon, és akkor nézik, hogy mit vakerál ez a csávó, tehát tényleg, még egy ilyen falunapon is azt képzeli, hogy kint van Amerikában, többszázezer ember előtt a nem is tudom, milyen nagy sportcsarnokban, tehát ezek az emberek álomvilágban élnek, de ez nem probléma, ez engem nem zavar, csak hogy tényleg ezek az úgynevezett tehetségkutatósok között van olyan, akik álomvilágban élnek, és ez elég nagy baj, de itt vagyunk mi ellenpéldának, hogy lehet szeretettel és békével, odaadással, és ami nagyon fontos, amiért mi küzdünk, és minden koncerten ezt közzé tesszük, hogy nincsen olyan, hogy magyar, cigány, ukrán, román, keresztény, muszlim. Nincs ilyen. Csakis jó és csakis rossz emberek vannak. Nincsen más lehetőség, nincsen másfajta ember. Csak rossz emberek vannak, és csak jó emberek vannak. Nincsen, hogy te cigány, te magyar, meet ha van 99% – csak egy példát mondok, nem ezek a valós adatok –, mondjuk, a cigányságban van 99% rossz, de akkor is ott van az az 1%. Azt az 1%-ot miért kell megbüntetni a 99%-ért? Ne általánosítsunk, ezzel azt akarom mondani. Ezek az adatok nem helyesek, csak példaként hoztam fel.

MEX: Igen. Szerinted ez az oka annak, hogy most legutóbb a Győzike kiakadt, hogy őt lecigányozták? Benne is valami ilyesmi lehet?

B. Cs.: Azt lehet tudni, hogy a Győzike szeret egy kicsit túlozni, szeret egy kicsit nagyobb hírt verni, tehát úgymond a fogpiszkálóból gerendát, de valami alapja biztos, hogy van. Az egy dolog, hogy rossz helyen, ha jól tudom, akkor a rossz helyen parkolásból kifolyólag történt, ami. Hogyha az ember azt bevállalja, hogy rossz helyen parkol, és ha megbüntetik, és azt ő kifizeti, vagy annak a következményét bevállalja, nem azt mondom, hogy helyes dolog, de hogyha valaki megy a leállósávban, és, mondjuk, ezért megbüntetik, és ezt ő tudja előre és bevállalja, akkor azért nem kéne ilyen nagy problémát csinálni ebből, mint ahogy a Győzikével is csinálták, annyi, hogy a Győzike szeret egy kicsit nagyobb hírverést ennek tenni. Nagyon sajnálom őket, mert én is találkoztam hasonló gondolkodással és mentalitással, pedig a mi gondolkodásunk tényleg teljesen szerény, és tényleg teljesen alázatos, úgyhogy megértem a Győzikééket, hofgy ezt a lépést megtették, én sem hagynám ennyiben, már csak a feleségem miatt sem érdemes ezt kihagyni, azt, hogy nekik sok pénzük van, ki bírják fizetni, ez egy butaság, mert ha valaki rossz helyen parkol, akkor a szegény embert is ugyanúgy megbüntetik, mint a gazdag embert, tehát itt nem tudnék különbséget tenni, viszont ha lecigányozták, az viszont tényleg fájó pont, mert nem kell megkülönböztetni, nem kell – nem mondom azt, hogy hátrány, mert igazából az nem hátrány, ha valaki cigány, de nem kell megkülönböztetni a másikat. Lehet, hogy a Győzike sem úgy szólt vissza, nem tudom, nem voltam ott, nem tudok ebben helytállni, de akárhogy is nézzük, a parkolóőrnek nem szebad ilyen hangnemben, így viselkednie, így beszélni. Ha gazdag, ha szegény, ha cigány, ha magyar, senkivel. Jól is tették, hogy a Győziék ezt a lépést megtették.

MEX: Na és akkor a végére, beszélgessünk egy kicsit a dalaidról! Elmesélek neked, Csabi, egy sztorit, de szerintem ki fogsz nevetni. Szóval nézegettem a YouTube csatornádat, és az jutott eszembe, hogy – de még mielőtt ránéztem volna (életemben nem láttam a YouTube csatornádat) – mielőtt ránéztem volna, tippeltem, és azt gondoltam, hogy a „Sexy lady” a dalaid közül szerintem vinni fogja a prímet, és a legtöbb megtekintés stb., de most figyelj: nekem nem ez a kedvencem tőled, hanem én ilyen szaxofonőrült vagyok. Tehát ha szaxofonőrült vagyok, akkor melyik a kedvenc dalod?

B. Cs.: Hát a „Gyönyörű a lány”.

MEX: Így van! Kedves játékosunk, Ön nyert! Na, viccet félretéve, tényleg. tehát hogy 12 millió megtekintéssel a „Gyönyörű a lány” című dalod vezet a YouTube csatornádon, tehát az én kedvencemet, amiben ez a bizonyos szaxofon van, ezért imádom, tehát meg vagyok őrülve a szaxofonért.

B. Cs.: Köszüönöm szépen.

MEX: És pont az a dal vezet megtekintésben, amelyik az én kedvencem, pedig én tényleg nem erre gondoltam. Úgyhogy minden elismerésem, és akkor ezek szerint ez egy kis elismerés nekem is, márminthogy általában azoknak, akik szeretik a szaxofon hangját, hogy tessék, itt van egy szaxofonos dal, ami egy Bódi Csabi hivatalos Facebook oldalon lehet a legnagyobb megtekintéssel rendelkező dal. Tudod, mennyire örülök ennek?

B. Cs.: De jó, örülök neki én is. Hát ezt azért hadd dicsekedjek ezzel, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy 178 ezer feliratkozóm van a YouTube csatornámon, és 120 millió összmegtekintéssel rendelkezem a saját YouTube csatornámon, a Facebook oldalamon – ajánlom mindenki figyelmébe – hú, nem is emlékszem rá, 180 ezren vagyunk talán, csináltam egy TikTok oldalt is egy pár hónapja, több mint 100 ezren vaqgyunk azon is, ja, és van Inszagramom is. Minden lehetőséget megragadok a kedves közönséggel, hogy felvegyem a kapcsolatot, és ezekre a számokra azért nagyon-nagyon büszke vagyok, és ugyanez vonatkozik édesapukámékra is, az ő YouTube csatornájuk is nagyon nézett. 300 ezret most lépték át, a Facebook oldaluk tényleg, és ami nagyon fontos, hogy 45 éve, barátom. Én 22 éve vagyok a zenei szakmában, és ezek olyan fontos adatok, gondoljunk vissza, hogy 2 évvel ezelőtt milyen olyan neves előadók tűntek el a piacról. Milyen nagy nevek, akik, most neveket nem nagyon illik mondani, de gondoljunk bele, hogy milyen nagy nevek voltak régebben, akik milyen nagy sztárok voltak, és most sehol nincsenek. És milyen nagy támogatással. A szüleim 45 éve, én 22 éve vagyok a szakmában. Kevés olyan elővan, aki, mondjuk, van a Szandi például, aki nagyon régóta énekes, nagyon-nagyon kevesen vannak egyébként, akik, tehát vannak a nagyon régiek, pl. Kossuth-días művésznőnk, Bangó Margit, vagy a Korda György és Balázs Klári, tehát vannak ezek a nagyon régiek, vagy vannak ezek a mostani fiatalok, de a kettő között kevés van, akik 25 éves pályafutással rendelkeznek, persze, Kováts Ákos, Tankcsapda, és még sorolhatnám, vannak nagyon sokan, rengetegen vannak, de inkább több azoknak a száma, akik 5-6 év után, pl. ott van SP, hogy csak most mondjak egy ilyen buta példát, milyen nagy sztár volt, és szegény tudatosan vagy nem tudatosan már nincsen, vagy volt az a göndör hajú srác, aki a „Ments meg szerelem”-et énekelte. Pl. őróla sem lehet már nagyon sokat hallani, és mekkora nagy sztár volt, és tudnék még száz meg száz ilyet mondani, mi pedig még mindig itt vagyunk, és nem azért vagyunk itt, mert erőszakkal rátukmáljuk magunkat a közönségre, hanem a közönség szeretete éltet minket mindenféle irányból, oldalból. Ők adják nekünk a levegőt, ők adják nekünk a napfényt, ők adják nekünk az ivóvizet, amit iszunk, tehát hogy tényleg nagyon-nagyon-nagyon hálásak vagyunk nekik.

MEX: Hát mi pedig hálásak vagyunk nektek, és hát én neked, nektek, mindannyiotoknak, az egész családnak rengeteg sok sikert kívánok még a jövőben is, és azt hiszem, hogy egy ilyen őszinte beszélgetés egy kicsit felnyitotta azoknak a szemét, akik esetlegesen mást gondoltak volna rólad, rólatok, merthogy egy kicsit szerettem volna bemutatni a hallgatóknak azt, hogy milyen is a Bódi család, és szerintem sikerült egy kicsit megmutatnunk így, te meg én, közösen a hallgatóknqak. Mit szólsz ehhez?

B. Cs.: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy teret kaptam nálad is, hogy ezt el tudtam mondani, a lelki bánatomat, a lelki békémet, a lelki fájdalmamat a kedves közönségnek,és neked is meg tudtam osztaniu, és remélem, hogy tényleg sikerült egy kis motivációs tréningszerű beszélgetésen keresztülmenve átadjuk ezt a kedves közönségnek, és tényleg azt üzenem mindenkinek, hogy aki nagyon nehéz helyzetben van, hogy imádkozzon a jó Istenhez, mert csak a jó Isten a kiút a problémára, és hogy ne adják fel, kétkezi, tisztességes, munkával előrébb fognak jutni, mint a rövid, gyors keresettel. Egy buta példát mondanék: az egyenes út sokkal rövidebb, mint a görbe út, és hogyha ezt betartják és kétkezi munkával kitartóan űzik, akkor meglesz a gyümölcse ennek, úgy, ahogy a szüleimnek is megvolt, és énnekem is megvan a gyümölcse.

MEX: Így van, pontosan. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velünk, nagy ölelés neked és az egész családnak.

B. Cs.: Köszöntelek, drága barátom, sok sikert kívánok neked és a jó Isten áldását kérem rád és a kedves hallgatókra.

MEX: Köszönjük, szia Csabi!

B. Cs.: Viszonthallásra! Rendben.

MEX: Oké. Kedves hallghatók!’ Egy nagyon nagy kedvenc van a vonalban, akivel én még soha nem készítettem interjút, dehát itt az ideje, hát nem lehet olyan, hogy Bódi Csabival ne készítsek interjút, szia Csabi!

B. Cs.: Üdvözöllek drága barátom, és köszöntöm a kedves hallgatókat is!

MEX: No, először is mi újság, hogy vagy?

B. Cs.: Hála Istennek minden szuper, nagyon jó minden, kicsattanunk az egészségtől, kicsattanunk a sok munkától, úgyhogy nincs megállás tényleg, ha egy nap 48 óra lenne, lehet, hogy még az is kevés lenne hála Istennek, de hajtjuk, ahogy szokták mondani, a tatárt, sose lehet tudni, hogy mi lesz 1-2 hónap múlva, és inkább mindig elvállalok minden munkát csak azért, hogy tényleg ne legyen a későbbiekben probléma, egyrészt mi ebből élünk, tehát hogy ha nem megyünk fellépni, és nem hívnak minket fellépni, akkor nekünk nincs bevételünk, azaz nem tudjuk eltartani a családot, másrészt, ha nem lesz munkánk a korlátozások miatt, akkor nekünk be kell tartalékolni, és kell gondoljunk a későbbi életünkre is, később hogy hogy tudom eltartani a családot, hogyha nincsen munka, ezért, visszatérve a mondat legelejére, hogy ezért mindent elvállalunk, és sokat járunk fellépni.

MEX: Hát igen, azt tapasztaljuk mi is, ámde egy nagyon érdekes dologra lettem figyelmes: ahogy veled is, nagyon sok más – nagyon idézőjelbe teszem – mulatós sztárral amikor nekiállok beszélgetni, elsők között említi a családot. Azért ez nem lehet véletlen, hogy ti ilyen szionten tisztelitek a családot, szóval ez így nagyon-nagyon átjön ám. Érted?

B. Cs. : Igen. A Bódi család, hogy is mondjam, tehát ha mirólunk beüti a hallgatóság az interneten, hogy Bódi Guszti, vagy Bódi Csabi, vagy Bódi család, akkor rólunk csak a szeretet, csak a tisztesség, csak a becsület, a hagyomány, ezeket lehet olvasni, és ezeket ötvözzük bele bárminemű programba, vagy bármi ügy kapcsán, amivel mi9nket megkeresnek a kedves újságírók, mirólunk nem lehet oilyat hallani, hogy lopunk, csalunk, megcsaljuk a feleségünket, drogozva karambolozunk, mert mi példát akarunk mutatni a nem romáknak és a romáknak is, hogy tisztességgel, becsülettel is el lehet érni sikereket, és kőkemény munkával, kitartással meglesz a gyümölcse a munkának. Sokan sajnos – eltérek egy kicsit a tárgytól – sokan sajnos a könnyű meggazdagodás és a pénzkeresés útját választják, de az mindig a börtönbe jut, mindig a börtönig fog vezetni az az út. Mi kőkemény munkával, hosszú távon gondolkodunk, és tanítjuk ezt az embereknek, meg a szeretetet. Azt, hogy én rád mosolygok, vagy rá mosolyogjak valakire, az nem kerül semmibe. Az ingyen van, viszont amit okozunk általa örömöt, az pedig megfizethetetlen.

MEX: Igen. Erről meg az jutott eszembe, hogy nekem amikor írnak a Mex Rádió hallgatók meg a Mulatós Rádió hallgatók, akkor mindig azt mondják vagy azt írják nekem, hogy Mex, mosolyog a hangod, lehet hallani. Azért ez nálad is átjön, Csabi, de tényleg.

B. Cs.: Hát igen, abszolút. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és tényleg boldog vagyok, mondhatom azt, egyrészt azért, mert túléltem a koronavírust, nem sok hiányzott, 10 napot voltam a kórházban, abból 3 napig oxigénmaszkon keresztül tudtam csak levegőt venni, és tényleg nagyon boldog vagyok, hogy én lehetek azon szerencsések egyike, akik ezt túlélték, és itt lehetek, dolgozhatok, találkozhatok a rajongókkal, ölelhetem a gyerekemet, kereshetek pénzt, örömet okozhatok az embereknek, ez tényleg nagyon jó érzés. Tényleg le a kalappal.

MEX: Pár nappal ezelőtt beszélgettem egy úriemberrel, aki egyébként egy rendezvényszervező, és azt mondta, hogy a Bódi Csabi egyike azoknak, akikre biztosan lehet számítani. Ha elvállal egy fellépést, akkor ő ott lesz, tényleg ott lesz, ha felhívod telefonon, ott lesz, visszahív, megbeszélitek, maximálisan tartja magát a dolgokhoz, szóval hogy téged tart a rengeteg hazai előadó közül az egyik legtisztességesebb és legszavahihetőbb embernek. Azért ezt valahogy el is kellett ám érni, Csabi!

B. Cs.: Nagyon szépen köszönöm ezt a visszajelzést, nagyon-nagyon jól esik, valóban, büszkén állíthatom, és ezúton is, ha valakinek bármilyen ellenbizonyítéka van, tegye közkívánatra. A Bódi család az egyetlen, és ezt ki merem mondani bátran, hogy az egyetlen olyan együttes vagy zenekar, akik a pályafutásuk alatt soha nem mondtak vissza bulit önhibájukból kifolyólag, volt már persze olyan, hogy egyéb okokból nem tudtunk eljutni rendezvényekre, de az nem a mi hibánkból kifolyólag történt. Mi soha nem késtünk, tehát hogy ha erre tud valaki ellenbizonyítékot, akkor várom. Azért vagyok ilyen bátor, mert nincs. Tehát az nem történt meg, hogy mi késtünk volna, mindig fél órával, háromnegyed órával hamarabb indulunk el a rendezvényekre, sőt, van úgy, hogy van egy nap 4-5 rendezvény, és mondjuk, bejön egy hatodik, és azt mondjuk, hogy nem. Mert csúsznunk kéne egy fél órát az egyik rendezvényről. És nem vállalunk ilyet, egyrészt nem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni a megrendelőket, hogy tudjuk azt előre, hogy fogunk késni fél órát, egy órát, viszont a mai fiatalok, és nyugodtan név nélkül van egy nagyon fiatal tehetséges roma előadó, aki nagyon dübörög most, hát eléggé jellemző rá, hogy sajnos csúszik, késik, megbízhatatlan, de egyéb okos előadókra is tudnék mondani olyat, hogy felhívnak engem, hogy figyelj, Csabi, ez és ez lemondta a rendezvényt, nem tudnál beugorni helyette? És hiába 250 km-t kell ugornom, de megteszem, és nem csak a pénz miatt, mert hazudnék, hogy nem számít a pénz, hanem a tisztesség és a becsület miatt, hogy az az ember, aki több hónapot beszervezett, és több hónapja szervez egy nagyszabású rendezvényt, ne maradjon úgy. És kiderült, hogy mi történt igazából: az történt, hogy az az előadó az ország másik végén bevállalt 3 rendezvényt, és neki nem érte meg – most mondok egy buta példát –, nem ezek a fontos adatok, csak hogy értsék a kedves hallgatók, Debrecenben lett volna egy rendezvény, és mondjuk Zalaegerszegen bevállalt 3 rendezvényt, és a debrecenit meg lemondta aznap. Szokott ilyen előfordulni, de mi ilyet soha nem csináltunk, sőt, van egy legenda, ami nem is legenda: egyszer 5 millió forintot kínált egy gazdag vállalkozó a fateromnak, hogy menjen el Szilveszterkor hozzá fellépni,és a faterom visszautasította, és azt omndta neki, hogy hogy gondolod ezt, hogy képzeled ezt, hogy én a pénzért a becsületemet eladom, és képzeld el azt a családot, akik várnakl minket Szilveszterkor, hogy nem jelennénk meg. Nekik milyen fájdalmat okoznánk, az nem ér 5 millió forintot meg. És ez tényleg megtörtént. Több helyről hallottam már vissza, hogy „ez tényleg így történt?”, és tényleg így történt. Fültanúja és szemtanúja voltam ennek a beszélgetésnek. Tehát visszatérve a te gondolatmenetedre, vagy a kérdésedre: igen, a Bódi család mindig is hangsúlyt fektetett a precizitásra, a pontosságra, a megbízhatóságra, és visszavezetném a riport legelejére, amit mondtam, tehát mi ezzel példát akarunk mutatni a nem romáknak és a romáknak is, hogy lehet tisztességgel és becsülettel is dolgozni, mert hát mi ezt képviseljük a Bódi családtól, de azt hozzáteszem, hogy nekünk könnyű volt, vagy könnyebb, mint a mostani Megasztárosoknak, vagy X-faktorosoknak – tisztelet a kivételnek –, vagy a mostani felkapott énekeseknek, mert minket tudod, kik tanítottak? Mondom: a Korda György, Kulka János, Gálvölgyi János, Aradszky művészúr, Payer Öcsi, Komár László, tehát minket ezek tanítottak a becsületre és a tisztességre. Akkor a Galambos Lajcsi, Fásy Ádám is, őket is kiemelhetném, tehát a közönség szeretete és tisztelete, azt, hogy egy rövidnadrágban nem fogunk kiállni a színpadra. Tiszteljük meg a közönséget. Tiszteljük meg azzal, hogy nem részegen, illuminált állapotban megyünk a színpadra, tiszteljük meg, hogy ne késsünk, mármint a közönséget tiszteljük meg vele, és tényleg, a becsületre, az alázatra ők tanítottak minket, mert ugye mi autentikus roma folklór zenét indították el édesapukámék ’75-ben, 12 lemezük jelent meg autentikus folklór zenében, azóta még megjelent huszonegynéhány albumunk, tehát összesen több, mint 30 lemezünk van, mind a 30 aranylemez, van 13 platinalemezünk és 2 dupla platina és 1 tripla platinalemezünk, amire nagyon büszkék vagyunk, hogy több mint 2 millió eladott példányszámmal rendelkezik a Bódi család, tehát mi abból a korból származunk, amikor még volt lemezeladás, és tényleg ezekre mind büszkék vagyunk, hogy háromszoros Nívódíjat zsebelhettünk be, Magyarországon egyedülálló módon. Senkinek ezt még nem sikerült elérni, és még tudnám sorolni az érdemeket. Ezért mi kőkeményen megharcoltunk, mert mimögöttünk nincsen egy nagy lemezkiadó cég, vagy nem is volt egy nagy lemezkiadó cég, hanem tényleg a közönség szeretete éltet minket, és a közönség szeretete a szájhagyomány útján szereztünk hírnévre, és nagyon kevés ilyen előadó van: Bangó Margit, Horváth Pista, Zámbó Jimmy, mi, és még pár ilyen előadó van, akik semmilyen támogatás és semmilyen segítség nélkül, önerőből érték azt el, amit elértek, pl. most az új generációban pl. a Horváth Tomi. Tehát ő is, meg a G.w.M pl. ő is teljesen önálló erőből, semmilyen nagy cég, semmilyen nagy vállalat nincs mögöttük, hanem csupán csak ők kőkemény munkával túrták a földet úgy mond, és elérték a sikereket, és a csúcsok csúcsát járják. Nekem könnyű volt, drága barátom, mert ugye a szüleim kiépítették azt a hosszú rögös utat, amiről szól is egy daluk, és nekem annyi volt a dolgom, hogy végig kell ezen az úton járnom, bár ez egy kicsit túl szerény a részemről, hiszen nekem vannak saját önálló slágereim is, amiket én írtam, és úgymond nekem is már van egy saját, kisebb rögös utam, nem olyan nagy, mint a szüleimé, nem is fogok tudni olyan nagy utat bejárni, meg csinálni, mert nincs meg bennem az a tehetség, viszont a munkamorálom, az alázatosságom és a munkatempómmal fel tudom venni a tehetségesebb előadókkal a versenyt.

MEX: Tudod, mi van bennetek, Csabi, ami nagyon-nagyon fontos, és aminek nagyon sokat köszönhettek? Elárulom: a tisztelet. Tisztelet a kollégák iránt, a hallgatók ill. a rajongók iránt, azok iránt, akiknek még számít valamit e a szó, hogy tisztelet. És bennetek ez tényleg megvan. Nagyon keveset hangoztatjátok, érdekes módon az előző monológodban nem sokat hallottam erről. Ez valahogy belőletek jön, belőletek árad. Ezt nem lehet tanulni, ez bennetek van, és én ezt nagyon nagyra becsülöm, és többek között ezért akartam ezt a mai beszélgetést megcsinálni, értesz engem?

B. Cs.: Persze, köszönöm szépen, de hát tényleg szerencséseknek érezzük magunkat, mert amikor elmentünk egy tévéfelvételre, és akkor ott ült élő legendák a mai napig, pl. Korda Gyuri bácsi is, és elkezdett sztorizgatni, hogy mi volt, Máté Péterről, Szécsi Pálról, olyan sztorikat tudunk meg, olyan vicceket, poénokat, hogy tényleg erről érdemes lenne egy könyvet is írni. Egyébként Bangó Margit művésznőről is beszélhetnék, hogy elmeséle ő is, hogy honnan indult, kiktől tanult ő is, min ment keresztül, és mi ezekből táplálkozunk, és mi ezekből, tehát van az a mondás, nem is tudom szó szerint idézni, hogy az okos ember mások hibájából tanul, minket tényleg igazából nem tanítottak, hanem elmondták az ő élettörténetüket, mindig kérdezgettünk, hogy na hogy ez hogy volt, mint volt, és mindenki elmondta a saját maga sztoriját, és nagyon sokat tanultunk ezekből, és tudjuk azt, hogy örüljünk a pillanatnak, örüljünk a mának és becsüljünk meg minden egyes műsort, becsüljünk meg minden egyes embert, aki a szeretetével eláraszt minket, mert mindenünk, amink van, azt a jó Istennek és a kedves közönségnek köszönhetjük, és mi tényleg így gondoljuk. Ez nem álszerénység, tényleg így gondoljuk. Képzeld el, hogy van egy nagy sztár, kiáll a színpadra, és üres a közönség. Mit ér vele, hogy ő a legnagyobb énekes, meg ő a legnagyobb sztár? Tehát ha nincsen közönség, tehát a mi munkánk gyümölcsét csak úgy tudjuk learatni, ha azt a kedves közönség megengedi. Hiába írok dalt, hiába írja meg a faterom az Aranyesőt, ha a kedves közönség nem teszi slágerré. Azt nem mi tesszük slágerré, azt a kedves közönség, és mindenünk, amink van, étel, ruha, telefonszámla, iskoláztatás, minden, ha így visszavezetjük, akkor minden a kedves közönségnek köszönhető. Akkor hogy jövünk mi ahhoz, hogy akik minket ellátnak kenyérrel, hogy mi ne álljunk oda egy fotóra műsor után? És sajnos ezek a fent meg nem nevezett sztárok még egy fotózásra, fotózkodásra sem hajlandóak, mert olyan nagy sztárság van ma Magyarországon, olyn nagy sztárnak érzik magukat. De egyébként erről nem csak ők tehetnek, hanem a kedves közönség is, de hát ugye ők félre vannak vezetve. Most egy kicsit negatív irányba tereltem a szót, szíves elnézésed kérem, de ugye sajnos vannak olyan rajongók, akik nem tudják, hogy az ő halálig imádott sztárjuk a való életben milyen negatív karakter. Sajnos.

MEX: Ha már itt tarunk, akkor én is egyetlenegy dolgot – én is név nélkül mondom –, említetted a Megasztárt. Volt sok évvel ezelőtt egy Megasztár, ahol volt egy énekes. Nevezzük így, jó? Tehát egy előadó, aki azóta nagyon nagy karriert futott be – egy hölgyről beszélek, de tényleg név nélkül szeretném ezt elmesélni neked és a kedves hallgatóknak is –, az történt, hogy elment egy koncertre, és ugyanerre a koncertre, a fellépése elment egy kislány tolókocsival. A tolókocsis kislánynak a legnagyobb álma az volt, hogy ezzel az énekesnővel találkozzon, és amikor véget ért a koncert, akkor ott álltak, és mondták, hogy mindenképpen szeretnének egy autogramot kérni. Semmi mást nem kértek volna, csak egy autogramot. A kislánynak ez volt az élete álma, hogy halálos beteg, és találkozzon az énekesnővel, az illető énekesnő pedig azt mondta a szervezőknek, hogy vigyetek oda egy dedikált CD-t, és rázzátok le. A legcsúnyább dolog életemben, amit hallottam.

B. Cs.: Hát ez szörnyű.

MEX: El tudod képzelni azt a szerencsétlen kislányt?

B. Cs.: Igen. És mi átérezzük ezt, a kislányt, átérezzük, mert mi mindig is hátrányban voltunk, nekünk mindig meg kellett küzdenünk a sikerért, minden egyes lépcsőfokért duplán, triplán meg kellett küzdenünk a romaságunkért, tehát nekünk a roma kultúra, és amiből mi most táplálkozunk, az nekünk egy bizonyos pontig nagyon nagy hátrányt okozott, és még a mai napig is egyébként találkozunk ezzel a hátránnyal, ezzel a megkülönböztetéssel, sajnos, és is megértem a kislányt, tudnék én is ellenpéldát mondani, ill. bocsánat, tudnék erre még én is példákat mondani nagyon-nagyon sokat, amikor így fellépések kapcsán így találkozunk bizonyos előadókkal. Legutóbb a múlt héten voltam Diósjenőn fellépni, és hál’Istennek több százan eljöttek a rendezvényre, és őrültek háza volt, mint a Beatles régen, úgy képzeld el, szerénytelenség nélkül mondhatom ezt, s úgy kellett kimenekülnünk, vagy úgy kellett a polgárőröknek kimenekíteni engem a tömegből, és volt egy nagy darab túlsúlyos apuka, és elkezdett kiabálni. Azt hittem, hogy valami nagy baj van, és akkor mondja, hogy ne szaladjak még. Már be is ültem a kocsiba, és még olyan hangosan kiabált, hogy a kocsin belül is hallottam, és mondja, hogy van egy beteg kislánya, szívműtétje lesz, lyukas szívvel született. Fogtam magam, kiszálltam, átmentem a tömegen – ez frankón megtörtént –, odahívtam magamhoz a kislányt és megöleltem – esküszöm, ez így történt, akik ott voltak, láthatták, hogy ez megtörtént –, odaadtam a szemüvegemet a kislánynak, hogy merítsen belőle erőt, és mondtam neki, hogy nagyon sok egészséget és kitartást kívánok neked, az édesapuka azóta már kétszer is telefonált, és egy olyan szép üzenetet írt nekem egy közösségi oldalamon, a Facebookon, szerintem kimondhatom nyugodtan itt a rádióban, olyan szép üzenetet küldött, hogy bekönnyeztem utána, hogy a kislányának ez mennyire jól esett. Tehát hogy vannak ezek is, tehát ne keseregj el, amikor ilyet látsz, drága barátom, mert hidd el, mer ennek az ellenpólusa is ugyanúgy megvan. Itt vagyunk mi, és mi a 45 éves pályafutásunk alatt – még meg sem születtem akkor, amikor az édesapukámék elkezdtek zenélni –, 517 darab jótékonysági rendezvényen vettünk részt. Nem dicsekvésből és önreklámozásként, hanem megerősítésként mondom neked, a te lelkednek, hogy vannak jó gondolkodású emberek is, és több millió forint készpénzadományt gyűjtöttünk, és több millió forint értékű adományt is adtunk át: tolókocsit, mikrohullámú sütőket, pelenkákat,hőmérőktől kezdve DVD-lejátszókon át tényleg sokmindent. Mikuláscsomago vittünk a gyerekeknek, tehát mi azt a szeretetet, meg azt a hálát, amit a jó Istentől kapunk, azt mi megháláljuk, és nem azért, mert kötelező, vagy önreklámozás, hanem mert nekünk ez jólesik. Jólesett megölelnem azt a vadidegen tinédzser kislányt. Most szegénynek, lyukas szívvel született, most milyen nagy dolog ez? Képzeld el, a tolószékes kislánynak milyen nagy öröm lett volna, hogyha odamegy hozzá az bizonyos énekesnő, és… nem kell, hogy hogy megölelje, vagy átölelje, megfogja a kezét, hanem csak odamenjen, és csak rámosolyogjon, hogy jaj, de jó, hogy itt vagy, sok egészséget, remélem, találkozunk egy másik buliban, tehát amit az előbb is mondtam, ez a bizonyos mosoly, hogy ez ingyen van, hogy ez nem kerül semmibe. Nem kerül semmibe, és sajnos ezek a… mert a Megasztárosok, az X-faktorosok, és nem degradálunk, és nem általánosítunk senkit, tehát akinek nem inge, ne vegye magára, meg nem minden Megasztáros, vagy X-faktoros ugyanilyen, de őket nem volt, ki tanítsa. Tehát ők hirtelen az egyik napról a másikra egy tökéletes színpadra, tökéletes hangzással, tökéletes táncosokkal egy megírt slágert előad, így könnyű nekik, megírt Balázs Fecó dalt mondjuk elénekelni, ami sláger, és elmennek a falunapokra, és – Isten nyugosztalja Balázs Fecót – eléneklik az ő dalát, és ő meg panaszkodott nekem, hogy egyébként olyan előadó volt a Balázs Fecó is, aki nem engedte, hogy magázzuk, csakis tegezni lehetett őt. Olyan alázat volt benne, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek soha, amikor találkoztam vele, és mondta, hogy vannak ezek a bizonyos előadók, és az ő dalaival hakniznak, és őneki meg mondjuk kevesebb a haknija. Meg az Eddának a dalait, meg az összes ilyen pop-rock dalokat eléneklik, meg az összes magyar slágereket eléneklik ezek az előadók, mert nincsen saját daluk. Na és nekik, visszatérve – bocsánat, eltértem a tárgytól –, őket nincs, ki tanítsa a tisztességre, a becsületre, az alázatra, mert egyik napról a másikra azt a bizonyos ranglétrát, amit mi kitapostunk, ők feljutnak, egy lift felviszi őket azonnal. És belecsöppennek egy tökéletes világba, és azt hiszik, hogy ők valami nagy földönkívüli lények, hogy valami különleges lények, és eljutnak egy ilyen rendezvényre, akkor ők nem tudják annak a súlyát felmérni, hogy milyen szerencséjük van. És ezért vannak úgy, hogy azt mondja, hogy itt van egy dedikált CD, rázd le. Tudnék mondani egy példát, szívem szerint a nevét is kimondanám, mert annyira megérdemelné ez az előadó, ő volt kint egyébként A Dalban is, egyszer, azt hiszem, igen, egyszer, de többször jelentkezett már, vagy többször indult a versenyre, és nem jutott be. Voltunk Balatonbogláron a Boglári Napokon, és mi a sátorba mindig megérkezünk fél órával a műsor előtt, és az a bizonyos úriember még fent volt a színpadon. Hát ugye, nyomta, hogy „Put your hands up in the air!” a magyaroknak, és akkor nem volt se visszataps, meg se semmi, és akkor bejön az öltözőbe, mi ott állunk bent, ránk néz, és nem is köszön. És akkor hátat fordít nekünk, és akkor ott a menedzserrel, vagy nem tudom, ott eldiskurált. És akkor édesanyám – nagyon nagy forma, nagyon imádom – odamegy hozzá, megveregeti a vállát, hogy szia, én Bódi Margó vagyok, bocsánatot kérek a zavarásért, de – és ez megtörtént, amit most mondok, frankóban –, de ha egy birka és egy kecske bejött volna azon az ajtón, még ő is tudott volna annyit csinálni, hogy beeee, de te annyira bunkó vagy, hogy még ennyit sem tudsz megtenni. Ha a zenénket nem is szereted, de a korunkat, meg azt, hogy hölgy vagyok, kéne tiszteljed! És ugyanezzel az előadóval találkoztam egy héttel később Cigándon – annira megmaradt bennem, hogy a településneveket is tudom –, tehát Cigándon találkoztam, és mondja, hogy… Kinézek a színpad mögül, és látom, hogy vidéken a parasztemberek sörrel a kezükben dülöngéltek a falunapon, és akkor nézik, hogy mit vakerál ez a csávó, tehát tényleg, még egy ilyen falunapon is azt képzeli, hogy kint van Amerikában, többszázezer ember előtt a nem is tudom, milyen nagy sportcsarnokban, tehát ezek az emberek álomvilágban élnek, de ez nem probléma, ez engem nem zavar, csak hogy tényleg ezek az úgynevezett tehetségkutatósok között van olyan, akik álomvilágban élnek, és ez elég nagy baj, de itt vagyunk mi ellenpéldának, hogy lehet szeretettel és békével, odaadással, és ami nagyon fontos, amiért mi küzdünk, és minden koncerten ezt közzé tesszük, hogy nincsen olyan, hogy magyar, cigány, ukrán, román, keresztény, muszlim. Nincs ilyen. Csakis jó és csakis rossz emberek vannak. Nincsen más lehetőség, nincsen másfajta ember. Csak rossz emberek vannak, és csak jó emberek vannak. Nincsen, hogy te cigány, te magyar, meet ha van 99% – csak egy példát mondok, nem ezek a valós adatok –, mondjuk, a cigányságban van 99% rossz, de akkor is ott van az az 1%. Azt az 1%-ot miért kell megbüntetni a 99%-ért? Ne általánosítsunk, ezzel azt akarom mondani. Ezek az adatok nem helyesek, csak példaként hoztam fel.

MEX: Igen. Szerinted ez az oka annak, hogy most legutóbb a Győzike kiakadt, hogy őt lecigányozták? Benne is valami ilyesmi lehet?

B. Cs.: Azt lehet tudni, hogy a Győzike szeret egy kicsit túlozni, szeret egy kicsit nagyobb hírt verni, tehát úgymond a fogpiszkálóból gerendát, de valami alapja biztos, hogy van. Az egy dolog, hogy rossz helyen, ha jól tudom, akkor a rossz helyen parkolásból kifolyólag történt, ami. Hogyha az ember azt bevállalja, hogy rossz helyen parkol, és ha megbüntetik, és azt ő kifizeti, vagy annak a következményét bevállalja, nem azt mondom, hogy helyes dolog, de hogyha valaki megy a leállósávban, és, mondjuk, ezért megbüntetik, és ezt ő tudja előre és bevállalja, akkor azért nem kéne ilyen nagy problémát csinálni ebből, mint ahogy a Győzikével is csinálták, annyi, hogy a Győzike szeret egy kicsit nagyobb hírverést ennek tenni. Nagyon sajnálom őket, mert én is találkoztam hasonló gondolkodással és mentalitással, pedig a mi gondolkodásunk tényleg teljesen szerény, és tényleg teljesen alázatos, úgyhogy megértem a Győzikééket, hofgy ezt a lépést megtették, én sem hagynám ennyiben, már csak a feleségem miatt sem érdemes ezt kihagyni, azt, hogy nekik sok pénzük van, ki bírják fizetni, ez egy butaság, mert ha valaki rossz helyen parkol, akkor a szegény embert is ugyanúgy megbüntetik, mint a gazdag embert, tehát itt nem tudnék különbséget tenni, viszont ha lecigányozták, az viszont tényleg fájó pont, mert nem kell megkülönböztetni, nem kell – nem mondom azt, hogy hátrány, mert igazából az nem hátrány, ha valaki cigány, de nem kell megkülönböztetni a másikat. Lehet, hogy a Győzike sem úgy szólt vissza, nem tudom, nem voltam ott, nem tudok ebben helytállni, de akárhogy is nézzük, a parkolóőrnek nem szebad ilyen hangnemben, így viselkednie, így beszélni. Ha gazdag, ha szegény, ha cigány, ha magyar, senkivel. Jól is tették, hogy a Győziék ezt a lépést megtették.

MEX: Na és akkor a végére, beszélgessünk egy kicsit a dalaidról! Elmesélek neked, Csabi, egy sztorit, de szerintem ki fogsz nevetni. Szóval nézegettem a YouTube csatornádat, és az jutott eszembe, hogy – de még mielőtt ránéztem volna (életemben nem láttam a YouTube csatornádat) – mielőtt ránéztem volna, tippeltem, és azt gondoltam, hogy a „Sexy lady” a dalaid közül szerintem vinni fogja a prímet, és a legtöbb megtekintés stb., de most figyelj: nekem nem ez a kedvencem tőled, hanem én ilyen szaxofonőrült vagyok. Tehát ha szaxofonőrült vagyok, akkor melyik a kedvenc dalod?

B. Cs.: Hát a „Gyönyörű a lány”.

MEX: Így van! Kedves játékosunk, Ön nyert! Na, viccet félretéve, tényleg. tehát hogy 12 millió megtekintéssel a „Gyönyörű a lány” című dalod vezet a YouTube csatornádon, tehát az én kedvencemet, amiben ez a bizonyos szaxofon van, ezért imádom, tehát meg vagyok őrülve a szaxofonért.

B. Cs.: Köszüönöm szépen.

MEX: És pont az a dal vezet megtekintésben, amelyik az én kedvencem, pedig én tényleg nem erre gondoltam. Úgyhogy minden elismerésem, és akkor ezek szerint ez egy kis elismerés nekem is, márminthogy általában azoknak, akik szeretik a szaxofon hangját, hogy tessék, itt van egy szaxofonos dal, ami egy Bódi Csabi hivatalos Facebook oldalon lehet a legnagyobb megtekintéssel rendelkező dal. Tudod, mennyire örülök ennek?

B. Cs.: De jó, örülök neki én is. Hát ezt azért hadd dicsekedjek ezzel, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy 178 ezer feliratkozóm van a YouTube csatornámon, és 120 millió összmegtekintéssel rendelkezem a saját YouTube csatornámon, a Facebook oldalamon – ajánlom mindenki figyelmébe – hú, nem is emlékszem rá, 180 ezren vagyunk talán, csináltam egy TikTok oldalt is egy pár hónapja, több mint 100 ezren vaqgyunk azon is, ja, és van Inszagramom is. Minden lehetőséget megragadok a kedves közönséggel, hogy felvegyem a kapcsolatot, és ezekre a számokra azért nagyon-nagyon büszke vagyok, és ugyanez vonatkozik édesapukámékra is, az ő YouTube csatornájuk is nagyon nézett. 300 ezret most lépték át, a Facebook oldaluk tényleg, és ami nagyon fontos, hogy 45 éve, barátom. Én 22 éve vagyok a zenei szakmában, és ezek olyan fontos adatok, gondoljunk vissza, hogy 2 évvel ezelőtt milyen olyan neves előadók tűntek el a piacról. Milyen nagy nevek, akik, most neveket nem nagyon illik mondani, de gondoljunk bele, hogy milyen nagy nevek voltak régebben, akik milyen nagy sztárok voltak, és most sehol nincsenek. És milyen nagy támogatással. A szüleim 45 éve, én 22 éve vagyok a szakmában. Kevés olyan elővan, aki, mondjuk, van a Szandi például, aki nagyon régóta énekes, nagyon-nagyon kevesen vannak egyébként, akik, tehát vannak a nagyon régiek, pl. Kossuth-días művésznőnk, Bangó Margit, vagy a Korda György és Balázs Klári, tehát vannak ezek a nagyon régiek, vagy vannak ezek a mostani fiatalok, de a kettő között kevés van, akik 25 éves pályafutással rendelkeznek, persze, Kováts Ákos, Tankcsapda, és még sorolhatnám, vannak nagyon sokan, rengetegen vannak, de inkább több azoknak a száma, akik 5-6 év után, pl. ott van SP, hogy csak most mondjak egy ilyen buta példát, milyen nagy sztár volt, és szegény tudatosan vagy nem tudatosan már nincsen, vagy volt az a göndör hajú srác, aki a „Ments meg szerelem”-et énekelte. Pl. őróla sem lehet már nagyon sokat hallani, és mekkora nagy sztár volt, és tudnék még száz meg száz ilyet mondani, mi pedig még mindig itt vagyunk, és nem azért vagyunk itt, mert erőszakkal rátukmáljuk magunkat a közönségre, hanem a közönség szeretete éltet minket mindenféle irányból, oldalból. Ők adják nekünk a levegőt, ők adják nekünk a napfényt, ők adják nekünk az ivóvizet, amit iszunk, tehát hogy tényleg nagyon-nagyon-nagyon hálásak vagyunk nekik.

MEX: Hát mi pedig hálásak vagyunk nektek, és hát én neked, nektek, mindannyiotoknak, az egész családnak rengeteg sok sikert kívánok még a jövőben is, és azt hiszem, hogy egy ilyen őszinte beszélgetés egy kicsit felnyitotta azoknak a szemét, akik esetlegesen mást gondoltak volna rólad, rólatok, merthogy egy kicsit szerettem volna bemutatni a hallgatóknak azt, hogy milyen is a Bódi család, és szerintem sikerült egy kicsit megmutatnunk így, te meg én, közösen a hallgatóknqak. Mit szólsz ehhez?

B. Cs.: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy teret kaptam nálad is, hogy ezt el tudtam mondani, a lelki bánatomat, a lelki békémet, a lelki fájdalmamat a kedves közönségnek,és neked is meg tudtam osztaniu, és remélem, hogy tényleg sikerült egy kis motivációs tréningszerű beszélgetésen keresztülmenve átadjuk ezt a kedves közönségnek, és tényleg azt üzenem mindenkinek, hogy aki nagyon nehéz helyzetben van, hogy imádkozzon a jó Istenhez, mert csak a jó Isten a kiút a problémára, és hogy ne adják fel, kétkezi, tisztességes, munkával előrébb fognak jutni, mint a rövid, gyors keresettel. Egy buta példát mondanék: az egyenes út sokkal rövidebb, mint a görbe út, és hogyha ezt betartják és kétkezi munkával kitartóan űzik, akkor meglesz a gyümölcse ennek, úgy, ahogy a szüleimnek is megvolt, és énnekem is megvan a gyümölcse.

MEX: Így van, pontosan. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velünk, nagy ölelés neked és az egész családnak.

B. Cs.: Köszöntelek drága barátom, sok sikert kívánok neked és a jó Isten áldását kérem rád és a kedves hallgatókra.

MEX: Köszönjük, szia Csabi!

B. Cs.: Viszonthallásra!

Az interjú hanganyaga itt hallgatható vissza: